A hőszigetelés, a meleg épületben tartása eleinte csak
kényelmi szempontokat szolgált. Nem környezetvédelmi okokból figyeltek az
emberek arra, hogy minél kevesebb meleg jusson az utcára. A nyolcvanas évek
közepétől azonban már oda kellett figyelni az egyre kedvezőtlenebbé váló
környezetvédelmi jelentésekre is, melyek a föld légkörét veszélyeztető káros
anyag kibocsátásról szóltak. A földünk légkörét károsító gázok után a
legnagyobb gondot a föld légkörének felmelegedéséért leginkább felelős szén-
dioxid jelentette. A földi légkör széndioxid szintjének csökkentése érdekében
1997-ben több ország írt alá közös egyezményt (Kyotói Egyezmény). Egy ország
hőtermelése nagyban csökkenthető például az épületek hőszigetelésével. Másrészt
mivel fűtési a célra többnyire energiahordozókat (földgáz, szén, fa)
használunk, hőszigeteléssel csökkenthetjük ennek a felhasználási mennyiségét
is. A felismerés hatására a környező országokban, pl.: Ausztriában ezt követően
nagy figyelmet fordítottak az épületek jó hőszigetelésére.
A kilencvenes évekre tehát már nem csak a lakástulajdonosok
pénztárcája igényelte a hőszigetelést. Figyelembe kellett venni, hogy a
takarékos energiafelhasználás eredményeként nem kell annyi erőművet megépíteni,
takarékoskodunk a kimerülőben lévő energiaforrásokkal és nem utolsó sorban
kevesebb környezeti kárt okozunk. Ennek érdekében meghatározták a megfelelő
hőszigetelési vastagságot a falak esetében 10-12 cm, tető esetében, pedig 20-25
cm. A környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő országok ma ezt a méretet
használják.
Történetileg tehát elmondhatjuk, hogy hőszigetelés mai
szemlélete a gazdasági és a kényelmi szempontokból kiindulva jutott el a
környezetvédelemig. Az energiatakarékosságot és a környezetvédelmet együtt kell
kezelni.
A gondos tervezés természetesen nem csak a megfelelő
vastagságú hőszigetelésről szól. Sok más eszközzel, technikával lehet javítani
egy épület energiafelhasználását. Különösen igaz ez a nyári időszakra, mert a
klímaberendezések üzemeltetése igen költséges és környezetromboló.
Elgondolkodtató ez a tény, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb új építésű ház
esetében környezetbarát technikai megoldásokat lehet alkalmazni. A jó hő- és
hangszigetelő szakemberek tehát nem csak a mindennapi kényelmünk érdekében
végzik munkájukat, tevékenységük a környezetvédelem szempontjából is nagyon
fontos.
Melyek a jellemző feladatok, tevékenységek ebben a szakmában?
A hő- és hangszigetelő szakember már
a házak, épületek tervrajzának készítésekor szerepet kaphat, hiszen számtalan
olyan építészeti megoldás van, ami segíti a takarékos energiafelhasználást.
Javaslatot tesz az épület, és a nyílászárók szigetelésére, az épület
tagolására, árnyékolására, az arányok helyes megválasztására. Az
építésvezetővel és a megrendelőkkel történő egyeztetés után kiválasztja a
legmegfelelőbb szigetelési eljárást. Kiszámolja és megrendeli a munkájához
szükséges anyagmennyiséget, és gondoskodik annak építési területre való
szállításáról. Többféle szigetelési eljárás közül választ, amikor ajánlatot
készít. Egyes esetekben a hő- és hangszigetelés javítására egy második falat
(köpenyfal) építenek a már meglévő eredeti fal mellé. Máskor hőszigetelő
vakolattal vonják be a falakat, vagy előre gyártott hőszigetelő lemezt
használnak. Munkájuk során mérik a szigetelésre váró felületeket, méretre
vágják, majd pedig ragasztják a szigetelő paneleket.
Épületek utólagos szigetelése során
hőtartó nyílászárókat építenek be, különböző árnyékolástechnikai eszközöket
alkalmaznak. Az épület talapzatától a tetőig gondoskodnak az épület hő
veszteségének (a beszűrődő zaj szintjének) csökkentéséről, különböző
szigetelőanyagok használatával.
Ipari berendezések hő veszteségének
csökkentése érdekében szigetelőanyaggal vonják be a csöveket, vezetékeket, ha
szükséges hő-, vagy zajvédő falat építenek.
Munkájukkal energiatakarékosabbá
teszik a lakóházakat és középületeket, javítják az ipari berendezések
gazdaságosságát, és védik a berendezések használóit a káros környezeti
ártalmaktól.
Milyen anyagokkal, eszközökkel kell dolgoznia?
A szakember tevékenysége
során először az épület tervrajzát tanulmányozza a szigetelés módjának
megválasztásához. Különböző hő- és hangszigetelő anyagokat használ:
kőzetgyapot, üveggyapot, hőszigetelő habarcs, polisztirol habok, előre gyártott
hőszigetelő lemezek, bitumenes alapanyagú mázak. A legtöbb hőszigetelésre
használt anyag jó hangszigetelő is. A puhább, lazább szerkezetű
szigetelőanyagok tudják jól tompítani a beszűrődő zajokat. Vannak azonban
speciálisan hangelnyelő anyagok is. A dübörgés gátló, zaj- és rezgéscsökkentő
anyagok nagyobb zajszint kiszűrése esetén használatosak. A hő- és hangszigetelő
anyagok rögzítéséhez hőlégfúvót, bitumenfőzőt illetve tartószerkezetet használ.
A hőszigetelő panelek méretre vágását, alakítását különböző vágóeszközökkel
(kézi fűrésszel, hőkéssel) végzi. Rögzítés során előkerül a tűzőgép, kalapács
és a különböző ragasztó anyagok.
A szigetelővakolat
felhordásánál a hagyományos kőműves eszközök használatosak: állvány,
vakolókanál, kőműves kalapács, vödör, vízmérték, simítólapát. Utólagos
szigetelésnél hézagtömítővel tölti fel a falak, vagy ablakok mentén lévő
réseket, a fűtőtestek mögé a hőt visszaverő úgynevezett hőtükör fóliát helyez.
Munkája során folyamatosan kéznél van a kőműves ceruza, mérőszalag, kés. Szerszámos
táskájából nem hiányozhat a maszk, fülvédő és a védőkesztyű sem.
Hol végzi a munkáját?
A hő-
és hangszigetelő szakember általában a még el nem készült házakon, épületeken,
vagy ipari berendezések (kazánok, turbinák) közelében végzi munkáját. Mivel az
épületek külső szigetelése sokkal hatékonyabb az utólagos belső szigetelésnél,
tevékenységét jellemzően szabad téren végzi, kivéve a vizes helyiségek
(fürdőszoba, konyha, WC) szigetelését, ami a már tető alatt álló- de még
fűtetlen- ház belsejében zajlik. Az épületek utólagos hő- és hangszigetelése
természetesen beltéri munka, melyet már fűtött, zárt térben végez.
Az
építőipari tevékenységen túl, tevékenységét végezheti üzemi, vagy
szórakoztatóipari létesítményekben, illetve a közlekedés területén. Ipari
berendezések hő- és hangszigetelési munkálatai jellemzően hőközpontokban,
műhelyekben, géptermek csarnokaiban folynak. Szórakozóhelyek hangszigetelése
során különböző eljárásokat alkalmazva, arról kell gondoskodniuk, hogy a hangos
zene, és zajok ne szűrődjenek ki az utcára.
A
közlekedés területén általában a forgalmas csomópontok, autópályák autóutak
mentén kell gondoskodniuk a környező lakóövezetek megfelelő zajvédelemről.
Munkája során kikkel kerül kapcsolatba?
Építőipari tevékenysége során munkáját a megrendelő igényei
alapján az építésvezető irányításával végzi. A kivitelezés során folyamatosan
kapcsolatban van kőművesekkel, bádogosokkal, ácsokkal, a burkolást végző
szakmunkásokkal, segédmunkásokkal. Egyéb megrendelések esetén (ipari berendezések
szigetelése, közlekedési zajok csökkentése, szórakozóhelyek hangszigetelése)
tevékenységüket közvetlenül a megrendelő utasításai alapján végzik. A szakember
ilyenkor általában segédmunkással együtt dolgozik. A nyersanyag beszerzése
érdekében kis- és nagykereskedőkkel és szállítmányozási szakemberekkel tart
kapcsolatot. Munkájának minőségét műszaki ellenőrök vizsgálják.